Elfogadás kontra megengedés
Nagyon népszerű lett manapság az Elfogadás. Mindenhol ezt hallani: fogadd el, fogadd el. És ez rendben is van. De tudjuk mi a valódi szívből jövő elfogadás? Tudunk igazán elfogadni? Vagy csak hobbi-elfogadók vagyunk?
Elfogadunk mindent mikor minden rendben megy körülöttünk de ahogy jön egy kis ellenérzés, gond, probléma már el is felejtjük az elfogadást. Akkor elillan az előtte oly elfogadó lényünk. Mert ugye ez meg az olyan hülye, meg ezt meg azt a szörnyűséget tette, ez meg az a helyzet elfogadhatatlan és rögtön átszivárgunk az elfogadóból ítélkezőbe. Mert így szoktuk meg. Csakhogy attól mert így szokás még nem biztos, hogy helyes is.
És itt lép be a megengedés. Ha valóban elfogadom (azt az embert, azt a helyzetet stb) akkor megengedem, hogy olyan legyen amilyen. Attól függetlenül, hogy én nem vagyok olyan, nem teszem azt, amit ő, MEGENGEDEM neki, hogy ő olyan legyen, azt és úgy tegye, ahogyan azt ő szeretné. Maximum nem veszek részt benne. Ezzel a momentummal fogadtam el istenigazából.
Ha van kedved figyel meg magad hol vagy hobbi-megengedő. Hol mondod azt pl: persze hogy elfogadom, csak ne lássam
Ha ilyet tapasztalsz, ne ítéld el magad. Az elfogadás és megengedés szeretettel történik nem erővel, erőltetéssel.
És megint oda jutottunk, hogy a megoldás a szeretet 🙂
(Írta: Hegedűs Nóra
2018.07.04.
Az oldalon megosztott írások saját szellemi termékeim, amelyek szerzői jogi védelem alatt állnak. A tartalmak részleges vagy teljes másolása, újraközlése, illetve bármilyen formában történő felhasználása kizárólag az előzetes írásbeli engedélyemmel lehetséges.
Köszönöm, hogy tiszteletben tartod az alkotói munkámat.)
(Kép:Dimitra Milan)














